Elévülés

Már nem kéne bele
álmokat szőni,
lepedőm java elszakadt,
a zsinór is vénülve
foszlik a szélben,
a karó is két vén fadarab.
Ha lejjebb ásnám őket
még elbírnák a selymem:
ráírnám minden
hű hiedelmem,
miket bírtam eddig,
s bírtak engem ők.
Voltak csodák, vágyak
és könnyekben fürösztött
türelem keszkenők.
A szekrényben csak
pár ruha lóg,
vászon, selyem, gyolcs,
mikor mit varrt rám a sors.
Sok anyag volt, s az asztalon
terítő, lepedő, rongy,
hagyatékul csak ezt hagyom.