ott

harmatot sistereg

a felszaggatott föld sírása

s fájása barázdákban csitul éjszakára

fagyöngy kúszik fel

fehér álmot hozva a kis nyárfára

parti sás zizegő dalában

vesznek el űzött nappalok zörejei

- kisimul a lét

olyan lélekfehér minden de minden

tiszta mint jó anya korholó szava

elegáns mint víztükörben fürdő csillagok

ott nem ékel talp s föveny közé irányt a muszáj

percek hullhatnak teknőjébe a nagy időnek

mégsem sodródnak távolabb

sudár nyírek koronáján

mint zsinórra fűzött megannyi mézescsupor

levelek burkolják édes színekbe az enyészetet

- egyszer minden mindenért megfizet .!?

mégsem bánt e táj elrejt átkarol

mint dombok...hegyek a völgyet vesz körül

ott nem fáj a magam vagyok

ott Jó

egyedül