Új év szépsége kísért
és sarkal szüntelen,
ahogy elképzelem
a még
meg se születőt,
bár hajnalom, delem
elmúlt felettem
s az alkony közelít,
mégis várom őt
s hiszem,
ha fogytán is a lencse
s a virsli rövidebb
-vele eszem-
nem lesz válogatós.
Tréfát se űz velem,
hogy kitagad
mielőtt befogadnám.
Belső békét nem szülhet szerencse.
Nevemre veszem.
Megőszültem,
vállamon sok év tornyosul már,
hogy mindent felülről lássak.
Szívemben hit a jobb lét záloga,
többet veszítenék, ha félnék.
Aggódó lelkem
bajánál jobban ver meg minden év,
ami jön még, ha csak kesergek.
Már a megszületésénél...
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése