Aki bújt, aki nem... (javított)

Lassan meghalok, s a Föld
fölém teremtett világokra pihen.
Képzelődöm, menekülök fennkölt
elmúlásba hangtalan és színtelen.

Álmomban még körbesímultak
kibontatlan, szép ígéretek -
hóvihar kélt felhők fölé - csak
égibáb a hajnal, s szétesett.

Nem tudom, hogy meddig bírja,
de táncba viszem az ördögöt.
S mint ki bújt, de nem a sorsa:
ahogy mentem, vissza is jövök...