Emlékránc

fekete fehér könnyek a fekete fehér fényképeken
édesanyám zsinórra teregette őket az udvaron
hogy szárítaná meg az északi szél
este visszatette őket a szekrénybe
és a feltekert zsinórt átnyújtotta nekem
mit kezdjek ezzel a damillal kérdeztem
ez nem damil suttogta
ez egy ránc
szükséged lehet még rá
de többet nem mondott

úgy képzeltem
majd ha eljön az idő
ollóval szétvagdosom a zsinórt
és ahogy telnek az évek
egyre többet ragasztok belőle a bőrömre
mert nem tudtam még akkor
hogy ezek édesanyám ráncai
amiket felnevelésem során szerzett

tegnap a kezembe akadt a zsinór
legalább hasznát veszem gondoltam
és elindultam, hogy a domboldalon papírsárkányt röptetek vele
ócska kis papírsárkányom repült repült az északi szélben
felrajzolva az égboltra édesanyám gyerekkorát