Megtisztulás

Régi éjek zamatát őrzöm
párnámon, míg ébreszt a hajnal.
Árnyakkal már nem kell vesződnöm,
a széttört csend ölében dal van.

Mozdulatod belém vésett
félig élő kőszobor ma már,
jégcsapok, dermedt érintések
közt mentőöv minden szívhalál.

Be kell vallanod titkaidat,
mindazt, ami álomba ringat,
vagy koloncként hordasz és gátol...

ahogy a kihunyt hit és remény,
hogy végre egyszer őszinte légy.
S megtisztul a szív önmagától.