Mozaikok

Magamból mozaikok szóródtak az Útra.
Mint összetört üvegcserép hever mind.
Közepükben pislanó szemem figyel.
Nézem darabjaim, majd föltekintek az Égre,
Bele a Szerelmetes Fénybe.

Áldott a Lét

S a tükörcserepek széle elsimulva összeér.

Mozaikok az Úton Eggyé válnak,
S önmagukban bennem
Egy Utat,
Szerelmetes Utat járnak.
Pislanó szemem felragyog,

Áldott a Lét

S áldom benne a kinyíló holnapot,
Mint megszentelt, Szerelmes Csillagot.