Nem alkuszom!

Szerettem volna tenni
nagy dolgokat, sokat!
Egeket rengetni, küzdeni,
harcból győztesen kikerülni,
ezreket megmozgatni hős oldalamon,
babérkoszorúmból megfőzni teámat,
de… lényem törpesége töprengésre ítélt.
Ki vagyok én? Hol a helyem?
Hogyhogy ennyire aprócska lettem
s nem holmi hős, modern hérosz, ókori celeb,
csak egy szomszéd a szomszédom felett,
a mindig legkisebb, a félteni való lány,
majd törékeny öregasszony,
kopott rím-szabdaló, kilenc hónap talány,
s nem egy aprócska ékszer az emberiség
feltörekvésének hajnalán.

Nem alkuszom! Ha fájnak is az előre
nem látható holnapok,
megyek délcegen, átsuhanva álmaimon,
,mint torz ablakokon, de:
nem alkuszom! Én én vagyok,
énségem minden rossz felével,
s ha mégis eljön egy jobb holnapom,
kívánok hozzá sok szerencsét,
s a szerencse mellé téged is,
mint énem legtisztább felét.