Bocs, hogy vagyok

Nem akarok elveszni,
Csak sorokat gépelni,
Tűzforró szavaim
Papírra fektetni.

A tényeket álmodni,
A fényeket megfogni,
A szívemmel lüktetve
Tollamat forgatni.

Nem kell hogy szeress,
Azt meghagyom anyámnak,
Nem kell hogy olvass,
Azt adom a világnak.

Csak azt kérem Tőled,
Hogy ne várd el Tőlem,
Szabadnak születtem
Nem leszek Goethe.

Csak szabadon úszok,
Mint vízen a hajók,
Csak leírom mindazt,
Mi lelkemben tombol.

S ha a rímek nem is,
Az érzelmek jönnek,
A kötöttebb forma
Nem mindig fog meg.

Csak elnézést kérek,
Néha bocsánatot,
Profanus nevemen
Képeket alkotok.

Objektív kritika,
Épít és nemesít,
Szubjektív gondolat
Rombol és feldühít.