A könyv lelke

A könyv lelke vagyok,
Múlt idő a lapon,
A szavak, a mondatok,
Az A4-es oldalon.

Bennem a múltidő,
Mit évekig jegyeznek,
S az elveszett jövő,
Múltja a jelennek.

A háborúk, harcok,
Az emberek, sorsok,
A rabok, a szabadok,
Az álszabad gyarmatok.

A levágott végtagok,
Az elveszett lovagok,
Az urak, a királyok,
A hősök, a zsoldosok.

A gillotin hangjai,
Asszonyok kínjai,
Az eszmék rímei,
Harcmezők tettei.

A vér és áldozat,
Nappal és alkonyat,
A néhai gondolat,
Hatalom alkonya.

Híznak a lapjaim,
Az évek a napjaim,
A sárguló oldalak,
Millió gondolat.

Vége tán nem lesz,
Egyre csak többet,
Folyik a tinta,
Repít a múltba.

Magasról hazudók,
Becsapott népagyak,
Perforált titokból
Ömlik a bűntudat.

A gyilkos géphadak,
Ontják a halottat,
A béke földjein,
Véres az áldozat.

Végtelen hasábok,
Békéről nem írnak,
Olyat a világon,
Soha sem találnak.

Keserű dicsőség,
Gyilkos a mámora,
Szomorú krónika,
Tölti a lapokat.

Forog a mutató,
Ketyeg a múltidő,
Gyűlnek az oldalak,
Korszakok múlanak.