Még itt vagyok

Még itt vagyok, még álmaim kísérnek,
de kiszakad majd belőlem a lélek,
s ha túl késő lesz feloldozást kérni,
vétkeimért hő imát remélni,

hamis hangú szirének dalára,
bűnös magam-búcsúztatására
visszhangzik majd a siratóének,
míg ős-terhemmel az enyészetbe térek.

Még itt vagyok, még égre nézek néha,
még elbűvöl a mindenség hatalma,
még verset írok, kalapál a szívem,

s e lágy dallamú, különös, nagy csöndben
megvallom a hálát, am’ért éltem,
bár sorsom végérvényes, érthetetlen.