vártalak még kedvesem,
fekete fényben álltam
csendesen, nem szólt
hozzám senki sem.
üres ágyam ásított,
magához nem csábított,
s meleg helyett csak
hideget árasztott.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése