Minden az idő szövedékében lüktető ritmus, a forma és a csend váltakozása.
A szívverésnek, a lélegzetnek, a bolygók keringésének, az életnek, a megnyilvánulásnak ritmusa van.
Ha a harmonikus rezgés rezonanciába lép egy másik rezgéssel: együtt lüktetnek, egybecsengenek: kialakul az összhang.
Művészet az, mely az Első Hangra rezonál, ezáltal minden, mely vele kapcsolatba kerül, együtt rezeg általa a kölcsönös áthatottság táncában.
Művész az, aki belép az Egy terébe, és onnan sugározva részesévé tesz az egybecsengésnek, harmóniának, átad a Logosz lüktetésének, és egyesít középpontod csendjével.
Orpheusz is így parancsolt az állatoknak.
Gondolom, ezért tartották valaha a művészetet szentnek.
A disszonancia az összhangzat ellentéte, az összecsengés hiánya.
Nem tudom, hogy amit a disszonancia szül, az Siva táncának része-e, a kiáradás ellentétes sodrása, belélegzés, vagy pedig a káosz pusztító irigysége a teremtőerő iránt: Isten majma.
Baader szerint a pokol az, ha nemzeni akarunk, de nem vagyunk rá képesek.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése