Lépcsőház

Forrongó határ az utca
S privát szférám között
Fekélyes test, mely' ide
Költözött s fakón int
Vagy legyint az égnek
Hűs, habzó pribék nyáltengerének...
Aszott sóhajok, avatott szemek
Vizslatnak, hogy ismerhessenek
S csigában lépcsőt csavar
Törzse köré a ház
Csikland a lemálló maszk
Bőre hahotáz

Vasfüggöny csipkés
Ódon, merev
Porzik a lépcső
Gyermek szendereg
S kirázza cipőjéből
Az otthoni port
Hernyóvá torzul, szeme sikolt
S ahogy messze csilingel valahol a villamos
Sikolya ott trilláz benne
Halmozott szótagot

Robbanó napok semmivé szakadnak
Nyelvemet hűsíti kecses szó
Ujjaim elapadnak; testeden
Leszakadt kilincs
Magányos, védtelen
Hajlik a korlát, mint törpülő
Verem, falain eltörött körmök
Kapartak, vájtak
Elfáradtak s végül mind leváltak
S ahogy nyitom az ajtóm kicsit félve tán'
Ott állsz mögöttem
Szagodtól habzik a szám