Aszfaltra fest vérrózsát a képzelet,
omló szirmút, fájdalom-tövisest,
savas eső marón meddő vize itatja,
haló napsugár fonja koszorúba.
Az esendő Emberiség koszorúja ez,
mit kezünk az erőszak oltárára helyez,
vonat alá esettek ajkáról száll alleluja,
zsoltárt játszik géppuska-orgona.
Groteszk maszk csupán az áhítat
tonnás kalapács zúzta arcokon;
ez a valósággá lett lidérces álom:
ébredést, hajnalt, semmi se hozhat.
De hiába is hozna ős atyánk a Nap,
ha az emberek egyre többet akarnak
ha az egyetlen hatalom az agresszió:
ilyen áron senkinek nem kell passió.
Senki nem veszi fel bűnei keresztjét,
mert akkor elvesztené addigi életét,
inkább megöljük az egy igaz Istent,
az anyagba vetjük helyette hitünket.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése