Sors

Fájdalmas vihar tépi testemet,
apró kezek ápolják gyarló testemet,
szép szavak szenvedő lelkemet,
közben daganat követeli az életet.

Nem vágyom még a másvilágot,
inkább csak a békés szép napot,
hol süt a nap, a virág áraszt illatot,
tavaszi fát, róla zengő rigófüttyöt.

Kis társam Ki simogatva vigasztal,
nem sír, szenvedve arcomat,
érző szívvel hallgatja hangomat,
nehezen viseli kínlódó sorsomat

Kegyetlen világ, miért teszed ezt velem?
Mit vétettem, hogy így elbánsz velem?
Nem vágytam másra csupán szeretetre,
odaadó társra és igaz szerelemre.