Céltalanul barangolok
lelkem rejtekében,
az életem semmijében,
kezembe venném
elmerengve,
forgatnám körbe-körbe.
Hívnálak, nem csalnálak
tőrbe.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése