Szájában forgat az Élet, ím rágcsál
sem kiköpni, sem lenyelni nem akar -
olykor különös ízekkel frissít fel
oltván mértéktelen földi szomjamat.
Mert szeretek élni, úgy szeretek én!
nem baj, hogy korosan nézem az időt -
ifjú lényemnek gyérebb tudás jutott
későbben húzott fel gyakorlat-cipőt.
Könyvlapon kívülre nehezebb jutni
mint mélázni betűk forgatagában -
ábrándok pompájában vívni kalandot
míg minket képzelet-házunk találgat.
Keményebb próba a viharban állni
nyughatatlan sorsunk kénye-kedvének -
kezünkből szálldos talpunk alá írás
átlépünk rajta, de megyünk medrében.
Hosszan rögös a tapasztalás útja
későbben sem lesz sarkunkhoz simuló -
de panaszom is boldogan sír rajta
ha érti, mért kellett ennyi kifutó.
Mert szeretek élni, úgy szeretek én!
nem baj, hogy korosan nézem az időt -
bár ráncosabb kezem, térdem bicsaklik
s kísérget Elmúlás, köztünk rangidős.
Randevút kér tőlem...kelletem magam
inkább lefekszem földnek királyával -
napsugarakkal csókolódzom nyáron...
messze még esküvőnk, maradj pártában.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése