JELENTÉKTELENSÉG.
Belőlük van a legtöbb.
Legalább hússzor kell vele találkozni, hogy egyszer felismerd. Nincsenek karakterjegyei, színei, jellegzetességei, úgy olvad bele a tömegbe, hogy képtelenség felfedezni.
Minden tette közepes, csak az iskolában tanultak egyszerű unalmasságaira emlékszik, azokat tudta feldolgozni.
Ismeretanyaga bemagolt, alkalmazni már képtelen.
Csőlátása van, részletekre koncentrál, sosem látva át az egészet.
Szorong, fontoskodik, de azt is halkan, mert nincsenek szükség esetén érvei.
Sosem tesz semmit, ami összetett és érdemi, igényszintje sztereotip, lapos, szürke.
Csak unalmat és érdektelenséget tud kiváltani környezetéből.
Eredendően gyáva, túldimenzionál, mert valójában nem tudja a dolgok hogyan továbbját, ezért sem mer reszkírozni.
Sosem viszi semmire, ezt ő úgy magyarázza, hogy mert tisztességes, és ezért nem jár semmi ebben az ócska társadalomban.
Ha nálánál silányabbal találkozik, akkor igyekszik kibontakozni, és elbűvölni a szerencsétlent, mert benne is megvan az igény, hogy valahol, valaki nézze már embernek.
Keres egy olyan nőszemélyt, aki elfogadja őt, mint stabil észt, akire érdemben támaszkodni lehet.
Ott aztán kivirágzik, kétkedés nélküli bámulójába beleszeret, és elveszi.
Gyerekei lesznek, sápadt, színtelen, vonások nélküli lurkók, akik előtt
Ő lehet a haza bölcse, aki minden titkok tudója.
Kiteljesedett és elégedett, hiszen maga köré sikerült építenie azt a mikrokörnyezetet, ahol ő a nagybetűs.
Mindenkinek kell egy hely, ahol kibontakozhat. Ha nagyobb nem sikerül, hát legyen egy tenyérnyi, de az az övé.
Belőlük van a legtöbb.
Legalább hússzor kell vele találkozni, hogy egyszer felismerd. Nincsenek karakterjegyei, színei, jellegzetességei, úgy olvad bele a tömegbe, hogy képtelenség felfedezni.
Minden tette közepes, csak az iskolában tanultak egyszerű unalmasságaira emlékszik, azokat tudta feldolgozni.
Ismeretanyaga bemagolt, alkalmazni már képtelen.
Csőlátása van, részletekre koncentrál, sosem látva át az egészet.
Szorong, fontoskodik, de azt is halkan, mert nincsenek szükség esetén érvei.
Sosem tesz semmit, ami összetett és érdemi, igényszintje sztereotip, lapos, szürke.
Csak unalmat és érdektelenséget tud kiváltani környezetéből.
Eredendően gyáva, túldimenzionál, mert valójában nem tudja a dolgok hogyan továbbját, ezért sem mer reszkírozni.
Sosem viszi semmire, ezt ő úgy magyarázza, hogy mert tisztességes, és ezért nem jár semmi ebben az ócska társadalomban.
Ha nálánál silányabbal találkozik, akkor igyekszik kibontakozni, és elbűvölni a szerencsétlent, mert benne is megvan az igény, hogy valahol, valaki nézze már embernek.
Keres egy olyan nőszemélyt, aki elfogadja őt, mint stabil észt, akire érdemben támaszkodni lehet.
Ott aztán kivirágzik, kétkedés nélküli bámulójába beleszeret, és elveszi.
Gyerekei lesznek, sápadt, színtelen, vonások nélküli lurkók, akik előtt
Ő lehet a haza bölcse, aki minden titkok tudója.
Kiteljesedett és elégedett, hiszen maga köré sikerült építenie azt a mikrokörnyezetet, ahol ő a nagybetűs.
Mindenkinek kell egy hely, ahol kibontakozhat. Ha nagyobb nem sikerül, hát legyen egy tenyérnyi, de az az övé.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése