Hajnali három múlt öt perccel. Hunyorogva olvasta le az ébresztő óra számlapját. Ez azt jelenti, hogy három órája forgolódik az ágyában, az alvás és ébrenlét keskeny mezsgyéjén.
Így ment ez idestova lassan két hete. Minden este alig várta, hogy lezuhanyozzon és kényelmesen elvackolja magát a szatén párnákkal jól kibélelt, pihe-puha ágyában. Az egész napos munkahelyi gürcölés után- mikor már a hó végi hajrá miatt- hazafelé a kék égen is számokat és rubrikákat látott, nem vágyott semmi másra az égvilágon, mint egy kiadós alvásra.
Aztán mire elhelyezkedett a franciaágyon, automatikusan a tv távirányítójáért nyúlt, és unottan váltogatta a csatornákat. Igazából csak bambult a villódzó képernyőre, egyik adás sem kötötte le a figyelmét. Már-már elbóbiskolt egy kicsit, mikor a készülék önálló életre kelt és eszeveszett hangerőn tudatta a szendergővel, hogy ha most két fűszerkeveréket vásárol, a harmadik ingyen az övé lehet. Félig öntudatlanul átkapcsolt egy másik adóra, megpróbált áthengeredni a másik oldalára a jobb alvás reményében. Ekkor hallotta meg azt a furcsa neszt először. Úgy gondolta, hogy az is a televízióból hallatszik. Kezdett a tudata elhomályosodni, látott egy szép zöld rétet, virágokkal. Éppen elindult, hogy egy sárga szirmút leszakítson magának, amikor valaki rákiáltott. „ A puding pont olyan, mint nagyanyáink idejében! Kapható csokoládé, vanília és epres ízesítésben is.”
Rohadt tévé! Fél szemét kinyitva tapogatózott a párnák halmában az eltűnt távirányító után. Pár perc múltán feladta a küzdelmet és ernyedten fúrta fejét a takarója alá. A rét és a virág persze eltűnt, helyette morajló víztömeget látott. A morajlás egyre erősödött és egy markáns férfihangba torkollt. „Éttermünkben különböző fogások közül válogathat! Hagyományos és reform ételek egyaránt megtalálhatóak menüsorunkban. Térjen be hozzánk!” Ekkor felült az ágyban, majd négykézláb végigaraszolta a fekhelyét, de hiába. Nem találta meg a távkapcsolót. Kénytelen volt felkelni és villanyt kapcsolni. Az éles fényben hunyorogva észrevette az ágy alól kikandikáló fekete sarkát. Megkaparintotta és egy dühös mozdulattal kinyomta a készüléket, leoltotta a lámpát. Diadalittasan, mint egy győztes hadvezér visszaugrott a fekhelyére és befészkelte magát a párnák közé. Ismét meghallotta a furcsa neszt. Ez már nem lehetett a tévé, hiszen az imént kapcsolta le. A hang egyre erősödött, egyre közelebbről hallatszott. Morajlás, susogás. Susogás és morajlás, ami hívta, egyre csak hívta őt valahová. Innentől kezdve úrrá lett rajta a rettegés. Kísértetet vizionált a lakásába. Szinte látta, amint egy áttetsző alak lebeg keresztül-kasul a szobán. Izmai megmerevedtek, kiütközött homlokán a hideg verejték. Ebben a korántsem kellemes állapotban töltötte az elmúlt két hét valamennyi éjszakáját. Soha nem mert a hangnak engedelmeskedni, inkább félve lapított az ágyban reggelig, míg a vekker éles csörömpöléssel nem üdvözölte. Ólmos tagjait alig bírta mozgásba lendíteni, hogy a reggeli rutint-zuhanyzás, öltözködés- megejtse. Fáradtan kanalazta a fogyókúra elengedhetetlen kellékét, a müzlit, és rohant dolgozni.
Kéthetes kínlódás után úgy döntött, hogy ezen az éjjelen utána jár a titokzatos hangnak. Minden a menetrend szerint alakult. Egy kolbász reklám közben tért magához a kábulatból. Miután megvívta a harcát a távirányítóval, visszabújt az ágyba és várt. Nem kellett sokáig. A kísértet akcióba lendült ezen az éjjelen is. A hangból hangok lettek. Az egyik közvetlen közelről rémisztően morgott, a másik meg a konyha felől hangosan surrogva hívogatta. Remegve kidugta a lábát a takaró alól. Hezitált egy kicsit, aztán mindenre elszántan kikelt az ágyból. Szemeit tágra nyitotta, hogy a sötétben jobban lásson. Villanyt nem akart kapcsolni, nehogy elijessze az éjszakáinak a megrontóját. Lábujjhegyen elosont a konyháig. Ott a biztonság kedvéért magához vette a pulton heverő konyhakést. Feje felett, két kezében markolva azt, araszolt előre a sötétben. A morgó hang testközelből csapott le rá. Egyenesen a gyomrából jött az ádáz hang. Még fel sem ocsúdott a meglepetéstől, mikor a hűtőgép surrogva válaszolt a morgónak. Megkönnyebbülve eresztette le kést tartó kezét és felröhögött. Két hétig müzlin és zöldségen élni elég ahhoz, hogy megbolonduljon? Villanyt kapcsolt. A kísértettel ezennel leszámolt.
Határozott mozdulattal felrántotta a fridzsider ajtaját, szép sorban a konyhapultra pakolta a tartalmát. Elöl sorakoztak a felvágottak, kolbászok. Őket követték a sajtok. Talált egy hetes, jó száraz kenyeret. Odahúzott egy széket és leroskadt rá. Akkurátusan enni kezdett. Sorba mindent, ahogy kirakta maga elé őket. Dolga végeztével ráborult a konyhapultra. Szája szélén egy kis nyál csorgott le, ahogy csukott pilláin át várta a zöld rétet, a virágokkal. Kisvártatva a zöld rét teljes pompájában eléje tárult. Színpompás virágok helyett, fújtató bikák viaskodtak rajta egymással.
Így ment ez idestova lassan két hete. Minden este alig várta, hogy lezuhanyozzon és kényelmesen elvackolja magát a szatén párnákkal jól kibélelt, pihe-puha ágyában. Az egész napos munkahelyi gürcölés után- mikor már a hó végi hajrá miatt- hazafelé a kék égen is számokat és rubrikákat látott, nem vágyott semmi másra az égvilágon, mint egy kiadós alvásra.
Aztán mire elhelyezkedett a franciaágyon, automatikusan a tv távirányítójáért nyúlt, és unottan váltogatta a csatornákat. Igazából csak bambult a villódzó képernyőre, egyik adás sem kötötte le a figyelmét. Már-már elbóbiskolt egy kicsit, mikor a készülék önálló életre kelt és eszeveszett hangerőn tudatta a szendergővel, hogy ha most két fűszerkeveréket vásárol, a harmadik ingyen az övé lehet. Félig öntudatlanul átkapcsolt egy másik adóra, megpróbált áthengeredni a másik oldalára a jobb alvás reményében. Ekkor hallotta meg azt a furcsa neszt először. Úgy gondolta, hogy az is a televízióból hallatszik. Kezdett a tudata elhomályosodni, látott egy szép zöld rétet, virágokkal. Éppen elindult, hogy egy sárga szirmút leszakítson magának, amikor valaki rákiáltott. „ A puding pont olyan, mint nagyanyáink idejében! Kapható csokoládé, vanília és epres ízesítésben is.”
Rohadt tévé! Fél szemét kinyitva tapogatózott a párnák halmában az eltűnt távirányító után. Pár perc múltán feladta a küzdelmet és ernyedten fúrta fejét a takarója alá. A rét és a virág persze eltűnt, helyette morajló víztömeget látott. A morajlás egyre erősödött és egy markáns férfihangba torkollt. „Éttermünkben különböző fogások közül válogathat! Hagyományos és reform ételek egyaránt megtalálhatóak menüsorunkban. Térjen be hozzánk!” Ekkor felült az ágyban, majd négykézláb végigaraszolta a fekhelyét, de hiába. Nem találta meg a távkapcsolót. Kénytelen volt felkelni és villanyt kapcsolni. Az éles fényben hunyorogva észrevette az ágy alól kikandikáló fekete sarkát. Megkaparintotta és egy dühös mozdulattal kinyomta a készüléket, leoltotta a lámpát. Diadalittasan, mint egy győztes hadvezér visszaugrott a fekhelyére és befészkelte magát a párnák közé. Ismét meghallotta a furcsa neszt. Ez már nem lehetett a tévé, hiszen az imént kapcsolta le. A hang egyre erősödött, egyre közelebbről hallatszott. Morajlás, susogás. Susogás és morajlás, ami hívta, egyre csak hívta őt valahová. Innentől kezdve úrrá lett rajta a rettegés. Kísértetet vizionált a lakásába. Szinte látta, amint egy áttetsző alak lebeg keresztül-kasul a szobán. Izmai megmerevedtek, kiütközött homlokán a hideg verejték. Ebben a korántsem kellemes állapotban töltötte az elmúlt két hét valamennyi éjszakáját. Soha nem mert a hangnak engedelmeskedni, inkább félve lapított az ágyban reggelig, míg a vekker éles csörömpöléssel nem üdvözölte. Ólmos tagjait alig bírta mozgásba lendíteni, hogy a reggeli rutint-zuhanyzás, öltözködés- megejtse. Fáradtan kanalazta a fogyókúra elengedhetetlen kellékét, a müzlit, és rohant dolgozni.
Kéthetes kínlódás után úgy döntött, hogy ezen az éjjelen utána jár a titokzatos hangnak. Minden a menetrend szerint alakult. Egy kolbász reklám közben tért magához a kábulatból. Miután megvívta a harcát a távirányítóval, visszabújt az ágyba és várt. Nem kellett sokáig. A kísértet akcióba lendült ezen az éjjelen is. A hangból hangok lettek. Az egyik közvetlen közelről rémisztően morgott, a másik meg a konyha felől hangosan surrogva hívogatta. Remegve kidugta a lábát a takaró alól. Hezitált egy kicsit, aztán mindenre elszántan kikelt az ágyból. Szemeit tágra nyitotta, hogy a sötétben jobban lásson. Villanyt nem akart kapcsolni, nehogy elijessze az éjszakáinak a megrontóját. Lábujjhegyen elosont a konyháig. Ott a biztonság kedvéért magához vette a pulton heverő konyhakést. Feje felett, két kezében markolva azt, araszolt előre a sötétben. A morgó hang testközelből csapott le rá. Egyenesen a gyomrából jött az ádáz hang. Még fel sem ocsúdott a meglepetéstől, mikor a hűtőgép surrogva válaszolt a morgónak. Megkönnyebbülve eresztette le kést tartó kezét és felröhögött. Két hétig müzlin és zöldségen élni elég ahhoz, hogy megbolonduljon? Villanyt kapcsolt. A kísértettel ezennel leszámolt.
Határozott mozdulattal felrántotta a fridzsider ajtaját, szép sorban a konyhapultra pakolta a tartalmát. Elöl sorakoztak a felvágottak, kolbászok. Őket követték a sajtok. Talált egy hetes, jó száraz kenyeret. Odahúzott egy széket és leroskadt rá. Akkurátusan enni kezdett. Sorba mindent, ahogy kirakta maga elé őket. Dolga végeztével ráborult a konyhapultra. Szája szélén egy kis nyál csorgott le, ahogy csukott pilláin át várta a zöld rétet, a virágokkal. Kisvártatva a zöld rét teljes pompájában eléje tárult. Színpompás virágok helyett, fújtató bikák viaskodtak rajta egymással.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése