Az utolsó hang

Az utolsó hang

Még zeng a húr,
még feszül az agy,
még sóváran vágyik
egy hang után,
még moccan a kéz,
még dobban a láb,
még messzire lát
a szó után,
de lassan már ködben
úszik a táj,
pirosan világít  haldokló
fák lombja,
s amint a tükörbe pillant,
meglátja:
nem  a fák,
nem a húr,
nem a hang marad el:
csak ő az aki
csöndben távozik.