SZÍNIKRITIKA
Meglehetős előadás volt tegnap este az Orfeumban.
A váratlan események ilyen tárháza, csak és kizárólag egészen kiváló rendezőnek juthat csak eszébe.
Már a „Rágalomária”- című darab nyitányakor sikerült meghökkenteni a nagyérdeműt azzal, hogy a leszakadó függöny belezuhant a zenekari árokba, eltüntetve az összes muzsikust. A bevonuló főhős tógában és babérkoszorúval erősen kopaszodó fején ugrott egy Axel Muntét két duplalutzot, majd kificamodott térdével fetrengeni kezdett a piszokban.
Erre berohant az álnok szellematya-jelmeze maga a tökély, hatalmas púppal és hetven centivel, rövidebb ballábbal-jobbján cincsizma-és akkora rágalomáriát vágott le, hogy egy stráfkocsis is megirigyelhette volna a szövegért.
A frenetikus sikert fokozta, hogy a kificamodott főhős úgy begurult a rágalomözön hallatán, hogy mitsem törődve kificamodott térdével- felugrott, és hozzávágta babérkoszorúját a púposhoz.
Ebből aztán nagy gezéresz támadt-a koszorú aranyozott vasból volt-és formálisan beleállt a púpos fejébe.
Erre az időközben megjelent császárnő ordítva elkezdett röhögni, összeszorított térdekkel hajladozva visítozott, és a páholyból nézve úgy tűnt, valami baj is érhette.
A berohanó ügyeletes orvos rávetette magát a sérültre, mellkasára térdelt, úgy próbált vérző fejére szorítani valami rongyot, szemmel láthatóan tanácstalanul, mert reumatológus lévén nem is sejtette ilyenkor mi a teendő.
Aztán történt még egy kis zavar, a zsinórpadlás sötétjéből a színpadra zuhant egy banyának öltözött díszletmunkás, akinek csak a negyedik felvonásban kellett volna színre lépnie, akkor sem zuhannia, és a középső ajtón várták. Így aztán nem is érződött rajta, hogy egy paraszt a negyedik felvonásból, aki ki van szipolyozva.
Ez eredeti hangulat teljesen magával ragadta a közönséget, még a súgót is kifeszegették lyukából, hogy hajoljon meg.
Hiába. Ilyen tomboló sikert csak nagy művészekkel, nagy rendező tud produkálni, mert a néző igenis műért, és akármivel nem lehet kitolni a szemét.
Brávó Orfeum!!
Meglehetős előadás volt tegnap este az Orfeumban.
A váratlan események ilyen tárháza, csak és kizárólag egészen kiváló rendezőnek juthat csak eszébe.
Már a „Rágalomária”- című darab nyitányakor sikerült meghökkenteni a nagyérdeműt azzal, hogy a leszakadó függöny belezuhant a zenekari árokba, eltüntetve az összes muzsikust. A bevonuló főhős tógában és babérkoszorúval erősen kopaszodó fején ugrott egy Axel Muntét két duplalutzot, majd kificamodott térdével fetrengeni kezdett a piszokban.
Erre berohant az álnok szellematya-jelmeze maga a tökély, hatalmas púppal és hetven centivel, rövidebb ballábbal-jobbján cincsizma-és akkora rágalomáriát vágott le, hogy egy stráfkocsis is megirigyelhette volna a szövegért.
A frenetikus sikert fokozta, hogy a kificamodott főhős úgy begurult a rágalomözön hallatán, hogy mitsem törődve kificamodott térdével- felugrott, és hozzávágta babérkoszorúját a púposhoz.
Ebből aztán nagy gezéresz támadt-a koszorú aranyozott vasból volt-és formálisan beleállt a púpos fejébe.
Erre az időközben megjelent császárnő ordítva elkezdett röhögni, összeszorított térdekkel hajladozva visítozott, és a páholyból nézve úgy tűnt, valami baj is érhette.
A berohanó ügyeletes orvos rávetette magát a sérültre, mellkasára térdelt, úgy próbált vérző fejére szorítani valami rongyot, szemmel láthatóan tanácstalanul, mert reumatológus lévén nem is sejtette ilyenkor mi a teendő.
Aztán történt még egy kis zavar, a zsinórpadlás sötétjéből a színpadra zuhant egy banyának öltözött díszletmunkás, akinek csak a negyedik felvonásban kellett volna színre lépnie, akkor sem zuhannia, és a középső ajtón várták. Így aztán nem is érződött rajta, hogy egy paraszt a negyedik felvonásból, aki ki van szipolyozva.
Ez eredeti hangulat teljesen magával ragadta a közönséget, még a súgót is kifeszegették lyukából, hogy hajoljon meg.
Hiába. Ilyen tomboló sikert csak nagy művészekkel, nagy rendező tud produkálni, mert a néző igenis műért, és akármivel nem lehet kitolni a szemét.
Brávó Orfeum!!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése