Csodás teremtmény

A föld egy fenséges, csodás teremtmény,
vele nem vetekedhet semmilyen élőlény.
Éjszaka égboltján millió csillag világít.
Nappal fénylő sugárnyalábok fénylenek.

A természetben, hallgatom a madárdalt,
érintem a virágokat, érzem az illatokat.
leheveredek egy fa tövében csendesen,
behunyom a szemem és elszenderedek.

Hegyek ormain, völgyek rétjein járok,
a messzeségben tested délibábját látom.
Csillogó napfény simogatja arcodat,
a hegyek, bércek vízhangozzák hangodat.

Sárgarigó éneke zengve kiálltja nevedet,
messze vagy, így nem érhetlek el kedvesem.
Halkan koppan a földön a könnyem,
nem vagy velem ezért fáj nagyon a szívem.

Átélem életem minden boldog pillanatát,
angyalszárnyon csodás álom köszönt rám,
meglátom a jövőt, mely csodás lesz veled,
vágyam, hogy összekössük az életet.