Papa gyere!

papa gyere…(!)

szólít hív keres
meg akarja osztani
mindenét velem
csöppnyi világát
amit már ismer
nekem akarja adni
hitét lelkét
csillogó kék szemét

papa gyere!
megfogom
parányi kezét
s cipelem magammal
hatvanegy év
néma csendjét
vad viharok
villámló éjszakák
fázós
kétségbeesését

vajon érzi- e
kezemből áradó
békét
melyben ezernyi
kézfogás lüktet,
vagy a felépített
házak melegét

szétárad- e testében
lelkemből küldött
üzenet
mit titkos írással
közvetít a szeretet
mikor pici kezével
átölel
mintha a jövő ölelne
s én kétségbeesetten
kapaszkodom
a parányi életbe
ha odaadhatnám
az én világom
vagy csak ha
megmutathatnám
lelkem templomát
vagy csak ha együtt
hallgathatnánk
a lélek igaz
szimfóniáját
elég lenne annyi,
hogy benne éljek
tovább

mi egy üzenet
vagyunk
múlttól a jelennek
s jelentől a jövőnek