Élelem életem

Hogy mi a vacsorám?
Egy tál, szikes föld,
innivalóm kanális vize,
desszertem, annak iszapja,
a szegény ember ezt kapja.

Reggelim a napfelkelte,
tenyerembe kenve,
s ne legyen üres,
savanyúságként tépek rá
fejemről, hajat.

Ebédem szél-leves,
por-főzelék,
tányérom tisztára nyalva,
állok vissza a sorba, mondván:
Kérek még!

S hízom napról-napra,
mint burzsuj, bürokrata urak,
kik nem kérnek,
csak nyúlnak.

S ha még éhes maradok,
eszem önérzetem,
mint penészes kenyeret,
a kukából szedem.