Még

Még sápad a fű az árok oldalán
hó lapul meg az árnyékok ölén,
szél csípi arcomat, mint vad csalán
egy fának dőlve a tavaszt várom én.

Ibolya kelyhén lépegessen a fény
cikázzon a légben fecskék röpte,
bódítson virágpor, mint jó tömény
szirmok szálljanak kacagva, pörögve.

Hegyek sapkáját mossa le lágy eső
üde zöldbe bújjanak a sziklák,
fenyőfa ágain, ha a vén pók sző
harmatos hálójában, mint a szikrák

úgy ragyogjanak a hajnali cseppek
s végre legyen bennem is öröm,
vigadjanak lelkemben a csendek,
ha már a szívem didereg egy kövön.