"Köszönöm"!

"Köszönöm!"
-született a szó,
ki anyját nem
ismeri,
s hálából nőtt
tagjait
ajkaink
felejtik
kiejteni.
Egyedül van ő
a világon,
szanaszét hever,
hol romok alól
kiált, hol
viszonzást
jelent.
Vagy ott ül
a szemeken,
s a pupillák
mélyén
felcsillanni
látszik,
egy gördülő
könnycseppen
fénysugárral
játszik.
Ennyi ő, egy
cseppnyi
megemlékező,
mert árva
betűhegy a
drága,
keveseknek
bírja el
a szája.
Súlya pehely,
kimondani mégis 
sokaknak teher.
De lénye örök,
s egyszer tán
divat lesz
hálával rebegni:
"Köszönöm!"