Roskatag ember
a padon egyedül,
szemébe könnye gyűl,
élete fájdalma arcán ül.
Se társa, se háza,
összeomlott minden
vágya, szánalom nézni,
üres a bukszája.
Lépek hozzá közelebb,
letörlöm könnyemet,
mit adhatnék, néhány
jó szót, alamizsnát?
Pár száz forint….
tedd el, több nincs,
évek óta szeretet
koldusa lettem.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése