Vígságom

Csak ülök itt, vígságom hagyott cserben,
ez az öblös csendesség marcangol,
rostokol a pillanat, lehangol.
biztató szemem a parányi-percen,

Várok, a délután estébe fordul,
az idejétmúlt kakukkos óra
törékeny kis másodperc mutatója,
szót fogadva lassan nekilódul,

Türelmesen járja az értéktelen,
egyhangú, szakadatlan körtáncát,
nem mozdulok, ez a forgás végtelen
akaratlanul is magába zárt.