Fényben, ezüstben

Fényben, ezüstben        
            /Nagy László emlékezete/

Fényben ezüstben
vasakarattal vívtad
örökös harcodat
acélpenge szívedbe hatolt
lelked kiscsikókkal száguldott
gyökereid magukba szívták
földünk minden kínját
gyönyörűséges hangod
gordonkát zengetett
mélységes hitedet hirdetted
sámán-tekinteted
szívekbe látott
szíveket megdobogtatott
szóltak sípok dobok
körülötted táncolt
feketén a hold
ezüst hajad bronz ajakad
őseink nyelvén szóló
vöröslő-izzó szavad
örökös fényben velünk marad
értünk vérét hullatott lényed
feketéből ezüstöt teremt
szabadon szárnyaló sirály
magasból mélybe pillantó sas
száguldó éjfekete mén vagy
egyszerre gyermek és bölcs agg
versben bujdosó
lángszavú költő
ezüstveretes szavad
bennem zenél hív és remél:
Magyar marad a magyar!