Gyökérből gyöngy
Csúcsainkon, a magasban valami fénylik, világít. Itt lenn, a völgyi mélyben gyökérből fa sudárlik. Ágból lomb fakad, fák lombkoronája öleli a tintakék eget. Gyökereinkből táplálkozunk, emberré így leszünk. Kínból gyöngy születik. Anyánk, apánk kínjai, áldozatai, szeretetük így nő naggyá bennünk. Gyökérből gyöngyöt gyúrunk, gyönyörűségeset. Őseink kínja gyöngyöt terem,földbe hull a mag, termékeny. Bimbóból virág lesz, gyümölcsöt terem. Gyökereink sötétből kínlódnak gyöngyöt. Mélységből lesz magasság, bennünk kitárul a világ. Az érték, az erkölcs, az igaz eljut hozzánk, minden elérhető. Együtt dobban szívünk szívekkel, múltból jövő lesz, feketéből hófehér, mocsokból tisztaság, hazugságból igazság, becstelenségből tisztesség, gyöngyöt terem a gyökér. Szenvedés, öröm végigkísér életünkön, amíg ember él, együtt él velünk e két pólus. Sírunk, mikor születünk, sírunk, mikor eltűnünk. Szeretteinket siratjuk, de tudjuk, elfogadjuk, Ők már gyönggyé váltak. Mi is azok leszünk, ha akarjuk, ha azt tesszük, amit ők, s úgy szeretünk, jobbá a világot úgy tesszük. Lelkünkben gazdagodunk, kihajt újra gyökerünk. Növekszik, új hajtásaink példájukat híven követik. A gyökér gyönggyé válik, gyémántfényük világít, újra gyökeret ereszt. Mit nekik adsz, jó talajba hullhat. Annyi leszel, amennyit adsz, azt kapod vissza, mit másoknak adtál. A gyökér felszívja a tápanyagot, naggyá nőnek a képzeletbeli fák. Kincseidet, mit szétosztottál, megtalálod a gyümölcsben. Megtettél mindent, mit tenned kellett, nyugodtan hagyhatod itt e földi létet. Értéket sokszoroztál, gyöngyökkel gyökereztél, gyökérből gyöngyöt formáltál.
Csúcsainkon, a magasban valami fénylik, világít. Itt lenn, a völgyi mélyben gyökérből fa sudárlik. Ágból lomb fakad, fák lombkoronája öleli a tintakék eget. Gyökereinkből táplálkozunk, emberré így leszünk. Kínból gyöngy születik. Anyánk, apánk kínjai, áldozatai, szeretetük így nő naggyá bennünk. Gyökérből gyöngyöt gyúrunk, gyönyörűségeset. Őseink kínja gyöngyöt terem,földbe hull a mag, termékeny. Bimbóból virág lesz, gyümölcsöt terem. Gyökereink sötétből kínlódnak gyöngyöt. Mélységből lesz magasság, bennünk kitárul a világ. Az érték, az erkölcs, az igaz eljut hozzánk, minden elérhető. Együtt dobban szívünk szívekkel, múltból jövő lesz, feketéből hófehér, mocsokból tisztaság, hazugságból igazság, becstelenségből tisztesség, gyöngyöt terem a gyökér. Szenvedés, öröm végigkísér életünkön, amíg ember él, együtt él velünk e két pólus. Sírunk, mikor születünk, sírunk, mikor eltűnünk. Szeretteinket siratjuk, de tudjuk, elfogadjuk, Ők már gyönggyé váltak. Mi is azok leszünk, ha akarjuk, ha azt tesszük, amit ők, s úgy szeretünk, jobbá a világot úgy tesszük. Lelkünkben gazdagodunk, kihajt újra gyökerünk. Növekszik, új hajtásaink példájukat híven követik. A gyökér gyönggyé válik, gyémántfényük világít, újra gyökeret ereszt. Mit nekik adsz, jó talajba hullhat. Annyi leszel, amennyit adsz, azt kapod vissza, mit másoknak adtál. A gyökér felszívja a tápanyagot, naggyá nőnek a képzeletbeli fák. Kincseidet, mit szétosztottál, megtalálod a gyümölcsben. Megtettél mindent, mit tenned kellett, nyugodtan hagyhatod itt e földi létet. Értéket sokszoroztál, gyöngyökkel gyökereztél, gyökérből gyöngyöt formáltál.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése