MONDTA KONRÁD
Ne mászkálj éjszaka a lugasban- mondta Konrád. A hold nyálkás-fehér fényén elcsúszhatsz, és nem lesz aki felsegítsen. Ott fekhetsz a szemétben, mint eldobott kabát, aminek feje van. Beszívhat a nyirkos föld, körülvesz miazmás gőzeivel, és megfolyt. Neki aztán rimánkodhatsz, nem lesz semmi eredménye. Csak egy enyhe horpadás marad reggelre nyomodnak. Ott lent, rád fonódnak a gyökerek, kiszívnak belőled mindent, amit csak lehet. Olyan leszel, mint egy összegyűrt pergamen. Ne mászkálj éjszaka a lugasban. Veszedelmes időtöltés. Ami miatt kimész, azt úgysem fogod látni. Te nem. Te, azt nem láthatod meg, nem vagy rá méltó. Ahhoz más szem kell. Neked olyan nincs. Te, egy hétköznapi katasztrófa vagy. Csak botladoznál a sötétben, és fáznál. Aztán jön a tüdőgyulladás, ami elvisz. Te is a hold fényévé válsz, ott fogsz vibrálni a sáros földúton, és nem bírsz magaddal mit kezdeni. A magadfajta sötétedés után ne menjen sehova. Maradj a szobádban, és zárd be az ajtót. Ha kopogást, vagy kaparászást hallasz, ki ne nyisd! Az ablakfüggönyt is húzd el. A fény, sokszor csábító alakot ölt, hogy megtévesszen. Húzd fejedre takaródat, és arra figyelj, hogy alszol. Hiszen azért feküdtél le.
A kertben könnyen utánadnyul egy faág. Ha megfog, többé nem ereszt. Hiába rúgkapálsz, legfeljebb a láthatatlan éjszakai lények jót derülnek rajtad. Kell ez neked? Nappal sétálj a lugasban. Akkor is figyelnek, de nem mozdulnak. Nincs testük csak a holdfény ad nekik. Nappal tehetetlenek. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy én látom őket. Ismerem gonosz játékaikat, rajtam nem is tudnak kifogni. Ezt ők is tudják. Hogy néznek ki? Ez nem tartozik rád. Ezzel te ne foglalkozz. Örülj neki, hogy nincs velük semmi dolgod. Mert ha lenne, akkor nekik is lenne veled, és akkor neked nincs tovább. Úgy befejezed, hogy csak na. Aztán már az Úristen sem tud rajtad segíteni.
Ne mosolyogj, mert arcodra fagyhat. Örökre rajtad marad, hülyén fogsz kinézni. Azt fogják hinni bolond vagy.
Még a lugas szót is felejtsd el. Ha tartod magad ahhoz, amit mondtam, még hálás leszel nekem egyszer. Ha nincs aurapáncélod, esélyed sincs. Pótolhatatlan. Nagyon sok minden pótolhatatlan az életben. Az élet is az. Nem szabad kockáztatni, mert nincs visszaút. Ez nem gumisakk. Ha léptél, ottmaradsz. Azt se engedd, hogy az a hideg fény rád süssön. Nem tudni hol van rajtad sérülés, és beléd hatol. Soha többé nem tudsz tőle megszabadulni. Aztán nagyon nehezen fogsz élni, mert minden nappalban benned lesz az éjszaka is. Tele leszel áthallásokkal. A végén nem tudod, mikor szól benned a nappal, és mikor az éjszaka. Ellehetetlenülsz. Mondd meg, szerinted egy összekuszálódott embernek mennyi esélye maradt? Hogy kevés? Ebben egyetértünk. Nem kell a dolgokat forszírozni. Az mindig rossz vért szül. Elmagányosodsz, és megőrülsz. De lehet fordítva is, te buksz. Ne reméld, hogy túljárhatsz a lugas eszén, az még nem sikerült senkinek. Ha persze ámokfutni akarsz, akkor tessék. Én időbe szóltam, nem fogok katasztrófa esetén szemre hányni magamnak. Jól is néznék ki, ha mások butasága engem mardosna. Ezt még te sem várhatod el tőlem. Egyáltalán várni, csak magadtól. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Az már a te következő problémád, ahhoz nekem nem lesz közöm. Ha nem sikerülne, próbálj jó képet vágni a kudarchoz, mert ha nem, a következő kudarcodat támogatod. Ennyi eszed még neked is kell, hogy legyen, bár ha erre gondolok, nem vagyok nyugodt.
Mondta Konrád, és távozóban még visszaintett, majd elnyelte az éjszakai lugas.
A kert, békésen sütkérezett a hűvös derengésben, levél sem mozdult.
Ne mászkálj éjszaka a lugasban- mondta Konrád. A hold nyálkás-fehér fényén elcsúszhatsz, és nem lesz aki felsegítsen. Ott fekhetsz a szemétben, mint eldobott kabát, aminek feje van. Beszívhat a nyirkos föld, körülvesz miazmás gőzeivel, és megfolyt. Neki aztán rimánkodhatsz, nem lesz semmi eredménye. Csak egy enyhe horpadás marad reggelre nyomodnak. Ott lent, rád fonódnak a gyökerek, kiszívnak belőled mindent, amit csak lehet. Olyan leszel, mint egy összegyűrt pergamen. Ne mászkálj éjszaka a lugasban. Veszedelmes időtöltés. Ami miatt kimész, azt úgysem fogod látni. Te nem. Te, azt nem láthatod meg, nem vagy rá méltó. Ahhoz más szem kell. Neked olyan nincs. Te, egy hétköznapi katasztrófa vagy. Csak botladoznál a sötétben, és fáznál. Aztán jön a tüdőgyulladás, ami elvisz. Te is a hold fényévé válsz, ott fogsz vibrálni a sáros földúton, és nem bírsz magaddal mit kezdeni. A magadfajta sötétedés után ne menjen sehova. Maradj a szobádban, és zárd be az ajtót. Ha kopogást, vagy kaparászást hallasz, ki ne nyisd! Az ablakfüggönyt is húzd el. A fény, sokszor csábító alakot ölt, hogy megtévesszen. Húzd fejedre takaródat, és arra figyelj, hogy alszol. Hiszen azért feküdtél le.
A kertben könnyen utánadnyul egy faág. Ha megfog, többé nem ereszt. Hiába rúgkapálsz, legfeljebb a láthatatlan éjszakai lények jót derülnek rajtad. Kell ez neked? Nappal sétálj a lugasban. Akkor is figyelnek, de nem mozdulnak. Nincs testük csak a holdfény ad nekik. Nappal tehetetlenek. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy én látom őket. Ismerem gonosz játékaikat, rajtam nem is tudnak kifogni. Ezt ők is tudják. Hogy néznek ki? Ez nem tartozik rád. Ezzel te ne foglalkozz. Örülj neki, hogy nincs velük semmi dolgod. Mert ha lenne, akkor nekik is lenne veled, és akkor neked nincs tovább. Úgy befejezed, hogy csak na. Aztán már az Úristen sem tud rajtad segíteni.
Ne mosolyogj, mert arcodra fagyhat. Örökre rajtad marad, hülyén fogsz kinézni. Azt fogják hinni bolond vagy.
Még a lugas szót is felejtsd el. Ha tartod magad ahhoz, amit mondtam, még hálás leszel nekem egyszer. Ha nincs aurapáncélod, esélyed sincs. Pótolhatatlan. Nagyon sok minden pótolhatatlan az életben. Az élet is az. Nem szabad kockáztatni, mert nincs visszaút. Ez nem gumisakk. Ha léptél, ottmaradsz. Azt se engedd, hogy az a hideg fény rád süssön. Nem tudni hol van rajtad sérülés, és beléd hatol. Soha többé nem tudsz tőle megszabadulni. Aztán nagyon nehezen fogsz élni, mert minden nappalban benned lesz az éjszaka is. Tele leszel áthallásokkal. A végén nem tudod, mikor szól benned a nappal, és mikor az éjszaka. Ellehetetlenülsz. Mondd meg, szerinted egy összekuszálódott embernek mennyi esélye maradt? Hogy kevés? Ebben egyetértünk. Nem kell a dolgokat forszírozni. Az mindig rossz vért szül. Elmagányosodsz, és megőrülsz. De lehet fordítva is, te buksz. Ne reméld, hogy túljárhatsz a lugas eszén, az még nem sikerült senkinek. Ha persze ámokfutni akarsz, akkor tessék. Én időbe szóltam, nem fogok katasztrófa esetén szemre hányni magamnak. Jól is néznék ki, ha mások butasága engem mardosna. Ezt még te sem várhatod el tőlem. Egyáltalán várni, csak magadtól. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Az már a te következő problémád, ahhoz nekem nem lesz közöm. Ha nem sikerülne, próbálj jó képet vágni a kudarchoz, mert ha nem, a következő kudarcodat támogatod. Ennyi eszed még neked is kell, hogy legyen, bár ha erre gondolok, nem vagyok nyugodt.
Mondta Konrád, és távozóban még visszaintett, majd elnyelte az éjszakai lugas.
A kert, békésen sütkérezett a hűvös derengésben, levél sem mozdult.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése