Ne hagyjuk!

ne hagyjuk veszni erdeinket
ők segítették eleinket
fáiból lett bölcsőnk koporsónk
szék asztal ágy édes otthonok
ízes gyümölcsök enyhítették
szomjunk vadjaikat elejtvén
gyomrunk éhsége csillapodott
fáradó testünk elnyugodott
lombsátor alatt heverészve
felnéztünk a csillagos égre
bükköseink lombosodjanak
koronái magasodjanak
ó ne vedd el tőlünk Istenem
fénnyel áradó szereteted
gyökereimet mélyre ástam
őrzőként a bércre kiálltam
bomló rügyeim rég elfagytak
bimbóm virággá nem fakadhat
leveleim már leperegtek
göcsörtös ágaim merednek
tél derekán várom tavaszom
de addig velem maradjatok
ifjú társak növekedjetek
madárkáim énekeljetek
meggyötört lelkünk üdvösséget
lelhessen szeretetben éljen
századoknak gyönyörű álma
hajnal hasadjon kis hazámra
jelfaként vigyázok e tájra
ne vesszen el ködös homályba