Tér, játék, június

Csend szitálja a percet a térben,
padról az árnyék falra vetül,
bicikli dől neki, s a június
ezüstöz rám csodát itt legbelül.

Gyermeki hang zsong lég sugarában,
a hintánál felzeng csöpp baba száj,
csúszda peremről szökken a test,
dúl homokozóban a komoly viszály.

Lábtól fülig maszat és sár dagad,
vízcsapon lóg műanyag, kis vödör,
játék hevével kerge szél verseng,
illúziót rombol, félre söpör.

Égre tapadnak tollpihe felhők,
fehér fodrú tánccal nyárdal cikáz,
arany ívű szellő, napfény motoz
fentről közelítve, mint fecskenász.