Az utolsó posta

Magamnak írok levelet,
se kint-se bent életemet,
visszaidézem a múltat,
voltam-e valaha boldog.
Sok volt a rossz, kevés a jó,
elfogyott az útravaló.

Ez a posta sosem késik,
a levelet kézbesítik.
Ha a kínok körbe vesznek,
fájdalommal megkötöznek.
Naphosszat csak fekszem, ülök,
nincs hova, de menekülök.
Várok váratlan csodára,
várok isten irgalmára,
várok, várok, de hiába
nem várhatok gyógyulásra.

Szánalomért hálás vagyok,
versem köszönetet dadog.
Nem tudok hallgatni másra,
csak a testem jaj szavára.
Mindenkinek van keresztje,
egyedül kell cipelnie.
Arra végül felszögezik,
a szenvedést megszüntetik.

Rég a golgotámat járom,
megváltás lesz a halálom.
A Levelet - még megvárom!