Kedves Néném, örülök, hogy vagy, nem mint nagynevű zágoni Mikes elődömnek a rokona, s napi dolgaimról közölt írásaimra, gondolataimra igaz barátnémként odafigyelsz.
Milyen jó, hogy már te is megtanultad a "számítógép" és a "világháló" kifejezéseket, sőt mind többet értesz is ezek működéséből! Pedig hát Távolfalván élsz, ahol bizony az utolsók között ismerkednek meg a modern világ mind újabb technikai csodáival. Így hát a kezdetekre nem emlékezhetsz, amikor is nagy riadalmakat okozott rossz szándékúak tevékenysége, amellyel trükkök révén bekapcsolódtak például az üzenetküldésbe. Vírusokat küldtek a levelezőknek, s a csatolt küldeményük felnyitása esetén azok gépe a hozzá kapcsolódó rendszerekkel tönkrement volna.
Emlékszem, világszerte bosszúságot okoztak a szerelmes levéllel keltett fertőzések! Gondold el, Néném, milyen korban élünk: gazfickók kihasználják, hogy mérhetetlen szeretethiányban szenvedünk! Elég egy vallomással fordulni a gyenge emberhez, s oda minden óvatosság: egykettőre ellágyul meggyötört szíve. - I love you - köszöntött be sok helyre az üzenetküldő álcázott vírusa, s még kemény katonaembereket is roppant kíváncsivá tett a védelmi minisztériumban. De ők legalább sikerrel leküzdötték e támadást, elhárító-biztonsági rendszerükkel.
Sokan abban a tévedésben voltak, hogy a vírus a legújabb számítógépes rendszereket találja meg, ezek az ő kedvenc szaporodási - helyesebben: terjedési - terepei. Ám nem sokáig tartott az elavultabb berendezéseket üzemeltetők káröröme. Nem vették észre a híradások finom jelzését, hogy "előszeretettel"; igen, a kártevő a legújabb fejlesztéseknek örvendett igazán, de a korábbiakat sem vetette meg!... Okosabbak aztán ki is fejtették: gyanús csomagot elfogadni nem szabad, ők az ilyet úgy visszaküldik a feladónak, mint annak rendje s módja!
Milyen szép volt az első időkben! Napilap első oldalán közölték a hírt a legújabb komputervírusról, amely Szervusz, öregem! megszólítással üdvözölte a számítógép használóját. Lám, lám, már megint az érzelmekre hatva csaptak volna be... "Gyönge dolog - csóválta fejét informatikus barátunk, mutatva a levélhez csatolt melléklet úgynevezett "exe" eligazítását -: aki szakember, ilyet már nem bont fel!"
Kedves Néném, én szakember nem vagyok, csak beszámolok neked, mint másoknak is, egynémely eseményekről, és hát vannak hozzám hasonlóak. Tudok például valakiről, aki megírhatná élete regényét (ezt az egyet ugye, mindenki megtehetné), de ő történetkéket gyűjt - fogalmaz sorokba. Igazad van, egyetértek: hát hiszen az így készülő válogatásban is csak az lesz, ami - gyűjtőjének megélt élete...
Üdvözöllek, Kedves, Édes, Aranyos, Drága Néném, gondolj rám oly jó szívvel, mint írtam e sorokat neked; elképzelhető, hogy nemsokára az ártani szándékozók napjainkban gyakori próbálkozásairól tudósítalak...
Milyen jó, hogy már te is megtanultad a "számítógép" és a "világháló" kifejezéseket, sőt mind többet értesz is ezek működéséből! Pedig hát Távolfalván élsz, ahol bizony az utolsók között ismerkednek meg a modern világ mind újabb technikai csodáival. Így hát a kezdetekre nem emlékezhetsz, amikor is nagy riadalmakat okozott rossz szándékúak tevékenysége, amellyel trükkök révén bekapcsolódtak például az üzenetküldésbe. Vírusokat küldtek a levelezőknek, s a csatolt küldeményük felnyitása esetén azok gépe a hozzá kapcsolódó rendszerekkel tönkrement volna.
Emlékszem, világszerte bosszúságot okoztak a szerelmes levéllel keltett fertőzések! Gondold el, Néném, milyen korban élünk: gazfickók kihasználják, hogy mérhetetlen szeretethiányban szenvedünk! Elég egy vallomással fordulni a gyenge emberhez, s oda minden óvatosság: egykettőre ellágyul meggyötört szíve. - I love you - köszöntött be sok helyre az üzenetküldő álcázott vírusa, s még kemény katonaembereket is roppant kíváncsivá tett a védelmi minisztériumban. De ők legalább sikerrel leküzdötték e támadást, elhárító-biztonsági rendszerükkel.
Sokan abban a tévedésben voltak, hogy a vírus a legújabb számítógépes rendszereket találja meg, ezek az ő kedvenc szaporodási - helyesebben: terjedési - terepei. Ám nem sokáig tartott az elavultabb berendezéseket üzemeltetők káröröme. Nem vették észre a híradások finom jelzését, hogy "előszeretettel"; igen, a kártevő a legújabb fejlesztéseknek örvendett igazán, de a korábbiakat sem vetette meg!... Okosabbak aztán ki is fejtették: gyanús csomagot elfogadni nem szabad, ők az ilyet úgy visszaküldik a feladónak, mint annak rendje s módja!
Milyen szép volt az első időkben! Napilap első oldalán közölték a hírt a legújabb komputervírusról, amely Szervusz, öregem! megszólítással üdvözölte a számítógép használóját. Lám, lám, már megint az érzelmekre hatva csaptak volna be... "Gyönge dolog - csóválta fejét informatikus barátunk, mutatva a levélhez csatolt melléklet úgynevezett "exe" eligazítását -: aki szakember, ilyet már nem bont fel!"
Kedves Néném, én szakember nem vagyok, csak beszámolok neked, mint másoknak is, egynémely eseményekről, és hát vannak hozzám hasonlóak. Tudok például valakiről, aki megírhatná élete regényét (ezt az egyet ugye, mindenki megtehetné), de ő történetkéket gyűjt - fogalmaz sorokba. Igazad van, egyetértek: hát hiszen az így készülő válogatásban is csak az lesz, ami - gyűjtőjének megélt élete...
Üdvözöllek, Kedves, Édes, Aranyos, Drága Néném, gondolj rám oly jó szívvel, mint írtam e sorokat neked; elképzelhető, hogy nemsokára az ártani szándékozók napjainkban gyakori próbálkozásairól tudósítalak...
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése