Tisztulás

Ha úszom a tóban, másra nem gondolok
csak a szerelmes víz öle bársonyára -
belesimul testem, gyűrődést feledve
így fürdik Vadgalamb is az út porába.

.....

Pihe-könnyű lénynek érzem magam benne
gondjaim napoznak a zöldeskék tükrön -
tőlem szétverheti haragos vízfüggöny
kevesebb marad, mi engem partra tenne.

Nem kapkodom össze, hagyom elmerülni
a nehezebbeknek biztos lenn a helye -
búcsúdalt dúdolok, evezhet gyász zene
...mentőövem nektek kezem sose küldi.

.....

Átsodródott évek a messzi túlparton
rovom a távot, mi sejtelmesen láttat -
ami vigasztalna, alig maradt néhány
és folyton apadnak a maradott bátrak.

.....

Felettem sirály húz, hátha utolérem
leszállt épp pihenni a piros bójára -
neki mindenhol van szabadság szófája
bármerre szálljon el, tanúja az éden.

Széllovak vágtatnak hátukon emberrel
a madár megijed, eget szel szárnyával -
követve szememmel...már az égen házal
én is megeredek, míg a Nap felperzsel.

.....

Ha úszom a tóban, másra nem gondolok
csak a szerelmes víz öle bársonyára -
belesimul testem, gyűrődést feledve
így fürdik Vadgalamb is az út porába.