Trilógia

Trilógia

I. Mélyponton

Álruhám levetve itt állok
fedetlen magányomban és egyre lejjebb süllyedek bele mocsár semmibe, átfognak
hínárgyökerek.

Fonnak körém hálót lelkem
pókkezei, két énem közt lebegek szüntelen

II.

Tizenéves rám kényszerült
választásom súlyát cipelem minduntalan, falat kenyér biztonsága miatt
kényszerülve feszült világba, hol legnagyobb úr a ROHANÓ IDŐ.

Fogolyként rabláncon tartva az
ész szebbik oldalát, lekötve jól átkos szorosan az összes energiát, melyből
lopva szakíthat csak, ki másra, szépérzékű értékekre vágyik, és nem az emberi
gyarlóság kézzel fogható hívságaira.

III. Hobó

Szárnyaló lelked gúzsba kötve,
haldokolva csücsül naponta mélyén sötét veremnek,

hálód résein szállnak méla
gondolatok az életről, az életedről, a halálról, mindenről és futnak tova nap,
mint nap

ülsz emberek közt egyedül, ott
vagy testedben és mégsem,

körülötted távoli zsongásnak
tűnik minden.

Egyszer majdcsak kiszól egy hang
a szélből, hogy menjél, és ne várjál tovább