Urnád előtt

Mint cserép. Újabb földi lét. A testnek
elég lett, hold int így némán az estnek.
Itt hagytál minket, de lelkedet vitted
az égi bazárba, mi már megillet.
Régi barázda arcomon, köhintett
diszkréten egyet róla könny, a Kisded.
Csend szitál, révedek. Elnézem morzsa
lényedet itt, a kis kerek dobozban,
csak bambulok. Ülhetnék megszokottan
Veled, vagy hallgathatnám, mint csoszogsz ma,
de lezárult a retesz, a sorsodat
el nem kerülheted. A vég osztogat,
fosztogat. Engem is. Masszírozd belém
hiányodat, lobogj még, te tünde fény!