Elmondom tapasztalatimat
Úgy hozta a véletlen, hogy a férjem a gyógyszertár reklámcédulái között rábukkant egy pályázati felhívásra, amit egy gyógyszergyártó cég tett közzé fájdalomcsillapító készítményének reklámozása céljából, tekintélyes jutalmat is kilátásba helyezve a tíz legjobb helyezettnek /de lehet, hogy száznak, már nem emlékszem/ - nem is lényeges.
Mivel éppen megkaptam ezt az unokáimtól leselejtezett gépet, beneveztem a pályázatra, nem a díj ösztönzött, hanem a szórakozás, versíró képességem megmérettetése, barátok keresése, kellemes időtöltés, hiszen nyugdíjas magyar szakos tanárként - noha korban már jó messze voltam az aktív tanítástól - nem állt tőlem távol ez a munka, móka -.Így cseppentem bele az irodalmi portálok világába, melyek tömeges létezéséről akkor még fogalmam sem volt.
- A meghirdetett pályázat témája adott volt : a fájdalomról kellett volna szólnia a pályaműveknek, később már lazítottak ezen, és bárkitől bármilyen témát elfogadtak. Nosza megindult a versek áradata, a határidő végére közel hétezer alkotás érkezett be. Közben pedig folyamatosan leveleztek egymással a pályázók .Megdöbbentő élmény volt számomra a sok ellenséges, gúnyolódó, egymást sértő üzenet.
- Természetesen én is megkaptam a magamét, hideget, meleget - ellenséget, barátot...Több olyan név is szerepelt itt, akikről később megtudtam, hogy "mániákus" verselők és minden portálon regisztrálva vannak, ontják műveiket és okostojásként oktatnak a versírás fortélyaira szerencsétlenkedő, fejlődni vágyó leendő nagy költőket, miközben természetesen elvárják, hogy őket , véleményüket mindenki alázattal fogadja.
- Nehezen emésztettem meg az első goromba sértéseket: egy azóta már elhunyt - ráadásul a megyénkben lakó üzemmérnök - kolléga írt nekem olyan verses üzenetet / pl bilidről leszálltál, ../ hogy napokig sírtam miatta...A pályázat végén zsűri bírálta el az alkotásokat - szerintem jó, ha százat elolvastak, visszajelzést senki nem kapott és olyanok nyertek, akik csak a végén küldtek be vacak , igénytelen verset...senki korábban nem találkozott a nevükkel - kamu volt? vagy előre tudták, ki lesz a nyertes? Mire volt ez jó??
- Sajnos, a versírást nem tudtam abbahagyni, függő lettem és új portálokat kerestem, találtam is sokat - ez új döbbenetet jelentett. Minek a sok vers, ki olvassa őket? A könyvtárakból senki nem kölcsönöz verseskötetet, a boltban nem vásárol, én sem./még mindig csak a klasszikusokat kedvelem, de közülük is válogatok - Petőfi nekem túl egyszerű, Vörösmarty dagályos, Ady gőgös.../
- De megértettem: az íráskényszer működik, - jobb, kevésbé kártékony, mint a drog. Azok olvasnak verset a portálokon, akik maguk is írnak, és így megvalósul a csere: én olvasom a tiedet, te az enyémet, megdicsérjük egymásét, ha nem vagy szimpatikus, akkor elveszem a kedvedet, mert leprának nevezem alkotásodat, téged gőgösnek vagy éppen ostobának. Így működik ez! Három év alatt körülbelül ötszáz verset , prózát követtem el.persze "fejlődtem" közben, egyre jobbakat is írtam néha, máskor vacakokat, hiszen kritikai érzékem saját magamról is van.
- Több portálon hosszabb, rövidebb tagság után megfordultam és elfordultam - nem a dicséretek hiánya, hanem az igazságtalannak érzett mocskolódások miatt../Neveket nem mondok, pedig azok, akik legjobban és legtöbbet bántottak , mindenütt jelen vannak, felismernek és folytatják az üldözést, nem menekülhetek/.
- Még néhány szó a színvonalról. Mi amatőrök nem leszünk soha profik, a költészet összetett művészet - a szó, a zene,a képek művészete, szabályok, emelkedettség.- A költő születik, megtanulni a művészi fokot nem lehet., sem mások tanácsaiból, sem könyvekből, sem gyakorolni nem elég. Nem szerencsés, ha valakit megtéveszt a laikusok magasztalása, mert elhiszi magáról, hogy ő halhatatlan .Ami engem illet: csupán terápia, barátokra vágytam, találta,és ennyi elég itt és most már a nekem tetsző portálon végre magamra találtam, és ha nem tetszik egy vers, hát nem szólok hozzá, mindenki érzékeny, miért is kellene bántanom.
- Szívesen venném, ha lenne véleménye másoknak is erről, bár ha nincs, az sem zavar.
Úgy hozta a véletlen, hogy a férjem a gyógyszertár reklámcédulái között rábukkant egy pályázati felhívásra, amit egy gyógyszergyártó cég tett közzé fájdalomcsillapító készítményének reklámozása céljából, tekintélyes jutalmat is kilátásba helyezve a tíz legjobb helyezettnek /de lehet, hogy száznak, már nem emlékszem/ - nem is lényeges.
Mivel éppen megkaptam ezt az unokáimtól leselejtezett gépet, beneveztem a pályázatra, nem a díj ösztönzött, hanem a szórakozás, versíró képességem megmérettetése, barátok keresése, kellemes időtöltés, hiszen nyugdíjas magyar szakos tanárként - noha korban már jó messze voltam az aktív tanítástól - nem állt tőlem távol ez a munka, móka -.Így cseppentem bele az irodalmi portálok világába, melyek tömeges létezéséről akkor még fogalmam sem volt.
- A meghirdetett pályázat témája adott volt : a fájdalomról kellett volna szólnia a pályaműveknek, később már lazítottak ezen, és bárkitől bármilyen témát elfogadtak. Nosza megindult a versek áradata, a határidő végére közel hétezer alkotás érkezett be. Közben pedig folyamatosan leveleztek egymással a pályázók .Megdöbbentő élmény volt számomra a sok ellenséges, gúnyolódó, egymást sértő üzenet.
- Természetesen én is megkaptam a magamét, hideget, meleget - ellenséget, barátot...Több olyan név is szerepelt itt, akikről később megtudtam, hogy "mániákus" verselők és minden portálon regisztrálva vannak, ontják műveiket és okostojásként oktatnak a versírás fortélyaira szerencsétlenkedő, fejlődni vágyó leendő nagy költőket, miközben természetesen elvárják, hogy őket , véleményüket mindenki alázattal fogadja.
- Nehezen emésztettem meg az első goromba sértéseket: egy azóta már elhunyt - ráadásul a megyénkben lakó üzemmérnök - kolléga írt nekem olyan verses üzenetet / pl bilidről leszálltál, ../ hogy napokig sírtam miatta...A pályázat végén zsűri bírálta el az alkotásokat - szerintem jó, ha százat elolvastak, visszajelzést senki nem kapott és olyanok nyertek, akik csak a végén küldtek be vacak , igénytelen verset...senki korábban nem találkozott a nevükkel - kamu volt? vagy előre tudták, ki lesz a nyertes? Mire volt ez jó??
- Sajnos, a versírást nem tudtam abbahagyni, függő lettem és új portálokat kerestem, találtam is sokat - ez új döbbenetet jelentett. Minek a sok vers, ki olvassa őket? A könyvtárakból senki nem kölcsönöz verseskötetet, a boltban nem vásárol, én sem./még mindig csak a klasszikusokat kedvelem, de közülük is válogatok - Petőfi nekem túl egyszerű, Vörösmarty dagályos, Ady gőgös.../
- De megértettem: az íráskényszer működik, - jobb, kevésbé kártékony, mint a drog. Azok olvasnak verset a portálokon, akik maguk is írnak, és így megvalósul a csere: én olvasom a tiedet, te az enyémet, megdicsérjük egymásét, ha nem vagy szimpatikus, akkor elveszem a kedvedet, mert leprának nevezem alkotásodat, téged gőgösnek vagy éppen ostobának. Így működik ez! Három év alatt körülbelül ötszáz verset , prózát követtem el.persze "fejlődtem" közben, egyre jobbakat is írtam néha, máskor vacakokat, hiszen kritikai érzékem saját magamról is van.
- Több portálon hosszabb, rövidebb tagság után megfordultam és elfordultam - nem a dicséretek hiánya, hanem az igazságtalannak érzett mocskolódások miatt../Neveket nem mondok, pedig azok, akik legjobban és legtöbbet bántottak , mindenütt jelen vannak, felismernek és folytatják az üldözést, nem menekülhetek/.
- Még néhány szó a színvonalról. Mi amatőrök nem leszünk soha profik, a költészet összetett művészet - a szó, a zene,a képek művészete, szabályok, emelkedettség.- A költő születik, megtanulni a művészi fokot nem lehet., sem mások tanácsaiból, sem könyvekből, sem gyakorolni nem elég. Nem szerencsés, ha valakit megtéveszt a laikusok magasztalása, mert elhiszi magáról, hogy ő halhatatlan .Ami engem illet: csupán terápia, barátokra vágytam, találta,és ennyi elég itt és most már a nekem tetsző portálon végre magamra találtam, és ha nem tetszik egy vers, hát nem szólok hozzá, mindenki érzékeny, miért is kellene bántanom.
- Szívesen venném, ha lenne véleménye másoknak is erről, bár ha nincs, az sem zavar.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése