Az én imperatívuszom

Posztmodern Kukorék. Talán.
Felmentem a lépcsőn, esetleg nem.
Ha állt ott lépcső, a semmi közepén
Valamit éreztem, ha ez ugyan az volt
Megdöglött már a reménytelenség is,
rádőlt a reményre. Ha él még akkor
Se maga magamagának, különben is,
minek valaminek a semmit. Tudja, aki
Nincs, ha van és ha tudhat. Így vagy úgy.
Lehúzom a cipőm felfelé, mindenesetre.