Hiszek

Hiszek,
hogy egyszer eljön majd a halál,
s majd a szívem egyre lassaban kalapál,
hogy az utam nem lesz értelmetlen,
hogy a nevem még nem temetetlen.

Hiszek,
hogy van élet a halál után,
hogy az emberiség nem hal ki bután,
hogy minden szó után nem ütnek agyon,
s abban, amiért még mindig itt vagyok.

Hiszek,
egy olyan életben, ahol nincsenek problémák,
és nem kell azon töprengni,
hogy ezek
nem
morfémák..

Hiszek,
talán a reményben is,
s abban is, ami talán enyém is, meg tiéd is..
De csak volt.
Mert mi már rég nem vagyunk egyek,
és talán nem is voltunk.
Soha.
De soha...

Hiszek,
a negativitásban,
a sok rossz dologban, amit látok,
és nem csak nézek, mint mindenki más,
mert más az identitás.
 

Hiszek,
a természet hívó szavának,
hogy fog majd jönni,
és nem csak jönni fog,
hol nem azért élünk, amiért kell,
hanem amiért szeretnénk.
Szeretnél.

Hiszek,
hogy szeretni fogsz,
hogy nem csak azért kiáltod a nevem, mert jól esik,
hanem tényleg.
hogy szeretsz.
és nem csak úgy általában,
meg amikor kedved tartja,
hanem mindig.

Hiszek,
a szerelem első látásban,
s hiszek abban, hogy ez nem csak egy látszat,
hanem a valódi énem,
és nem kell kölcsönkérjem.
De továbbaddnom sem.

Hiszek,
még talán magamban is,
hogy leesik majd a vállamról a teher,
ami a vállamon hever és a földre teper.
hogy egyszer eljön majd a nap,
és minden ember boldogan él majd.
Hogy eljön -e?

Hmm...