Ma még…

Ma még zöldbe öltözve
ácsorognak ablakom előtt bokraim.
Koldulnak rövidre szabott órákat,
nedvüket kiszívja a nap, mégis
örülnek a kifelé tóduló párának.
Estére szusszan kályhámban a nyár.
Jól eső érzéssel tölt el,
hűvös van, és bár pólót viselek
áltatom magamat a déli meleggel,
estére minden sejtem didereg.

Gólyám  már régen itt hagyott,
komikus farkú fecskéket sem látok,
nem ülnek villanydrótokon,
nem mutatkoznak  tükrei a mának.
Odakint, hol régen a keselyük világa volt,
szelíd röptű madarak mímelnek szabadságot,
kifeszített szárnnyal apró sereg fekete folt,
a ragadozó beköltözött fűtött szobába.
Ősz van, s hogy ez milyen is lesz,
Isten szabhat határt a végtelennek.