Nyár után

Voltam én minden és senki:
angyal, porszem vagy sárkány
aszerint, éppen mit vártak.
Jöhetett ember akárhány,
mindenkinek kedvére voltam
folyton átlényegülve,
csak önmagam nem voltam soha.
Emberek kénye-kedvére
változtam nap mint nap, elmúlt
akárcsak a nyár, s a fények
már nem ragyogóak, az éjek
már nem olyan fülledtek, szépek.
Nem vagyok gyermek már én sem,
nem leszek angyal se sárkány,
de Én vagyok, s amit  ma érzek,
boldogan üvegbe zárnám.