hajam szűzi tündérfürtjén
halt el múltam, s kócom tükrén
nem óvszelíd kéz simogat
hanem sors fésű karcolgat.
egom sem gyöngy, szürkéje köd
min büszkével kereskedő
sminkpor feszengve, nívón áll,
s vár... jobbnak lássák cimborák.
de nem. lényeget vallottam,
pimaszmód összeborzoltan
korom. e világ fodrászom,
örökké székén tanyázom.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése