Sárga rózsa

Magányosan virít egy rózsabimbó.
Megfakult szirma erőtlenül lebeg,
napszíne, őszben üzenetet hordó,
illatos kelyhe apró bogarat rejt.
Elfojtott tüzével nyaldossa meg dél,
szárából kiissza az összes nedvet,
rojtokat szabhat belőle esti szél,
baljós fuvallatától sokat szenved.
Mégis dacol, nem törődve a véggel,
hiába fonnyasztja a hajnali dér,
reggelre incselkedik egy felhővel,
fittyet hány a múló időre míg él.