Idén is bekövetkezett
Szívünk pőrére vetkezett
Közel a halottak napja
Megkondult lelkünk harangja
Szorongat a néma jajszó
Hangulatunk télbe hajló
Felsikolt a sok-sok Miért
Lelkünk zokog valakiért
Most is kínoz a haláluk
Csak hűlt helyüket találjuk
Könnyünk hull a koszorúra
Így emlékezünk a múltra
Fellobban sok gyertya lángja
Mint csillagok milliárdja
Egy titokzatos világba
Repít a vágyunk...hiába
Hinni akarjuk hogy láttok
Odafentről ránk vigyáztok
Vissza sohasem jöhettek
De lélekben még szerettek
Néha-néha visszajártok
Megidéznek furcsa álmok
Szívünk jajdul felébredve
Sohasem lesztek feledve
Nyugodjatok békességben
A mennyei fényességben
S hogyha úgy hozza a sorsunk
Majd odafenn találkozunk
Addig is szívünkben éltek
Emlékezzünk annyit kértek
Fényes csillagként ragyogtok
Lelkünk legmélyén lakoztok...
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése