Augusztus 4. éjjel.
Az, hogy a társadalom férfiakból és nőkből áll, ez a tény mindig is biztosította azt a megosztottságot, ami nélkül nem menne semmi.
Ez egy olyan állapot, ami fontos és elkerülhetetlen, mivel a két tábor bővelkedik rossz filozófiával közelítő alanyokkal, így a megoldhatóság réme nem fenyeget.
Kezdem a férfiakkal: A férfi fogalma nem a nemi szerv függvénye, nem a fizikai erőfölény megléte, nem a hangmélység és szőrzet ténye, és nem a szentül hitt tévedhetetlenség. A férfiség lelki tulajdonság, belső tartásában nyilvánul meg, többek között.
A nők: Sokan nemiségükkel akarnak hatni, mellőzve az érzelmi és értelmi ráhatás fontosságát, emancipációs törekvéseikkel adoptálnak csúnya és előnytelen férfiszokásokat, és elvárják, hogy tenyerükön hordozzák őket.
Egy normális emberi együttlétben fel sem merülhet az alárendeltség kérdése.
Ahol mindkét fél fenntartja a tévedés jogát, és nem elnyomni, de kiegészíteni akarják egymást, az az ideális együttlét.
Bertával jókat szoktunk ezen vitatkozni, ő hibáit nagyvonalúan elnézi, bezzeg az enyéimet tudomásul venni már nincs energiája. Ez a Berta mindig következetlen, de igazságtalan.
Különös.
Szeptember 8. 19 óra.
Arra gondoltam a minap, mi könnyebb. Hülyének hülyeségeket írni, vagy hülyeséget írni okosnak.
Egy igazi hülye ember nem valószínű, hogy okos dolgokat tud írni, de ha merő véletlenségből sikeredne, elveszítené olvasótáborát, ami számára egyenlő a halállal, mert tábora hülyének minősítené.
Ha viszont egy okos ember véletlenül- vagy szándékkal - hülyéskedik, az nem kerül utcára, de megnyeri a hülyék olvasótáborát is, ami nem nagy érdem egy okosnak, de megélhetést biztosít. A hülyék hátránya ott van, hogy egy okos mindig tud hülyeséget írni, egy hülye soha nem tud okosat.
A legokosabb ellenben onnan ismerszik fel, hogy soha nem ír semmit. Külön kategória az okoskodó. Ez a veszedelmes. Ezért is döntöttem úgy, hogy nem írok én semmi mást a naplómon kívül, mert a napló egy személyes iromány, ami messzemenően hozzám és nekem szól, mondhatnám, az intimitás szintjén velem beszélget bármikor fellapozom. Amúgy írni végtelenül könnyű, ha őszinte vagyok magamhoz, akkor tudomásul veszem, mindegy, hogy mit ír az ember, nem érdekel senkit, olyan ez mint az éneklés, mindenkit a saját hangja érdekel, és maga felett csak a többiek jelenléte miatt értékel.
Tehát mondhatom azt, hogy sem írni, sem énekelni nem érdemes.
Ha az emberek ezeket a faktumokat betartanák, minden szinten érvényesülne a gyógyító csend.
Az, hogy a társadalom férfiakból és nőkből áll, ez a tény mindig is biztosította azt a megosztottságot, ami nélkül nem menne semmi.
Ez egy olyan állapot, ami fontos és elkerülhetetlen, mivel a két tábor bővelkedik rossz filozófiával közelítő alanyokkal, így a megoldhatóság réme nem fenyeget.
Kezdem a férfiakkal: A férfi fogalma nem a nemi szerv függvénye, nem a fizikai erőfölény megléte, nem a hangmélység és szőrzet ténye, és nem a szentül hitt tévedhetetlenség. A férfiség lelki tulajdonság, belső tartásában nyilvánul meg, többek között.
A nők: Sokan nemiségükkel akarnak hatni, mellőzve az érzelmi és értelmi ráhatás fontosságát, emancipációs törekvéseikkel adoptálnak csúnya és előnytelen férfiszokásokat, és elvárják, hogy tenyerükön hordozzák őket.
Egy normális emberi együttlétben fel sem merülhet az alárendeltség kérdése.
Ahol mindkét fél fenntartja a tévedés jogát, és nem elnyomni, de kiegészíteni akarják egymást, az az ideális együttlét.
Bertával jókat szoktunk ezen vitatkozni, ő hibáit nagyvonalúan elnézi, bezzeg az enyéimet tudomásul venni már nincs energiája. Ez a Berta mindig következetlen, de igazságtalan.
Különös.
Szeptember 8. 19 óra.
Arra gondoltam a minap, mi könnyebb. Hülyének hülyeségeket írni, vagy hülyeséget írni okosnak.
Egy igazi hülye ember nem valószínű, hogy okos dolgokat tud írni, de ha merő véletlenségből sikeredne, elveszítené olvasótáborát, ami számára egyenlő a halállal, mert tábora hülyének minősítené.
Ha viszont egy okos ember véletlenül- vagy szándékkal - hülyéskedik, az nem kerül utcára, de megnyeri a hülyék olvasótáborát is, ami nem nagy érdem egy okosnak, de megélhetést biztosít. A hülyék hátránya ott van, hogy egy okos mindig tud hülyeséget írni, egy hülye soha nem tud okosat.
A legokosabb ellenben onnan ismerszik fel, hogy soha nem ír semmit. Külön kategória az okoskodó. Ez a veszedelmes. Ezért is döntöttem úgy, hogy nem írok én semmi mást a naplómon kívül, mert a napló egy személyes iromány, ami messzemenően hozzám és nekem szól, mondhatnám, az intimitás szintjén velem beszélget bármikor fellapozom. Amúgy írni végtelenül könnyű, ha őszinte vagyok magamhoz, akkor tudomásul veszem, mindegy, hogy mit ír az ember, nem érdekel senkit, olyan ez mint az éneklés, mindenkit a saját hangja érdekel, és maga felett csak a többiek jelenléte miatt értékel.
Tehát mondhatom azt, hogy sem írni, sem énekelni nem érdemes.
Ha az emberek ezeket a faktumokat betartanák, minden szinten érvényesülne a gyógyító csend.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése