Április 5. 9 óra.
A Szent Bertalan éj, mint katasztrófa vonult be a történelembe. Azt gondolom, abban a pár órában nem volt kifizetődő hugenottának lenni. Mondják, a történelem nem ismétli önmagát. Hát lehet.
Bár a „Hosszú kések éjszakája”, ha eszembejut, nem vagyok biztos benne, hogy ez a feltételezés igaz. Ezek az irtogató kirohanások kardinális baromságok, amikről higgadtan nem is lehet szólni. Mert miről is van szó. Az értelmetlenül és gyorsan múló élet kiszínezéséről. Fontosnak kikiáltott, elvi meggyőződésektől átszőtt gyermekségek miatt elkezdenek vadul fontoskodni, a végén hinni kezdik, elhitetik másokkal is, és a leggusztustalanabb módon véghezvisznek olyan tetteket, amikről lehiggadásukat követően beismerik, nem volt semmi értelme.
Ezek, az egyház által megszentelt fegyverekkel mindent elkövetnek, amit Isten tilt, de nevében viszik véghez, ami különösen gusztustalan, mármint Istennel adoptáltatni saját ocsmányságunkat.
A hit különös dolog, van saját természetrajza. Minden ideológiához lehet hitet igazítani, mert anyaga valami gumi, elméletekre húzható, a tömegek számára érthető és emészthetővé válik, ami moralizálást nem igényel, sőt, mint végrehajtandó hőstett elismerendő.
A hőstett - mint cselekvés, a győztes számára az, a vesztes megítélésében tömeggyilkos tett. A hős kétarcúsága tény, minden hősnek kikiáltott személy esetleges. Életet elvenni nem kunszt, adni igen. Ezért jobb, ha egy hős mélyen hallgat.
Június 2. 11. óra.
Gondoltam rá, Júniusban fogok írni, mert ez a hónap, számomra a legelfogadhatóbb, jobban járok, ha mindig ebben a hónapban írom a naplót.
Én kizárólag egyhónapos naptáram szerint dolgozom. Sok téma jut eszembe - de nem írom őket le, mert így még véletlenül sem tudja meg senki, mikor- mire gondolok. Ebben a rosszindulatú világban ez nagyon okos
Ha fekszem az ágyamon, mindig megjelenik a szemközti falon egy fényes pont. amit merően nézek. Nem tudom honnan, de pontosan tudom, ez a pont mindig egy kicsit nagyobb. Ha elér egy bizonyos átmérőt, fel kell kelnem és be kell lépnem ebbe a fényes körbe- ami, gondolom, egy alagútféle lehet- és ebből a dimenzióból örökre távozom. A látványból tudom érzékelni időm múlását, mert az idő kitalációjából engem csak és kizárólag az én időm érdekel, mert más ideje a más dolga, miért én figyeljem.
Hát nincs igazam?
Sokat gondolok Algernonra a fehér egérre.
Milyen elképesztően okos lett fajtársaihoz képest, milyen nagyszerűen tündökölt, és belepusztult, igazán megrázott ennek a kedves állatkának a története, elhatároztam, nagyon oda fogok figyelni magamra, nehogy én is úgy végezzem, mint ő.
Bertának óriási szerencséje van, őt nem fenyegeti semmiféle veszély. Berta egész életében olyan buta volt, min egy kőszobor feneke, agyilag inkább egy egysejtűre - mint emberre- emlékeztet. Ha ez eszembejut, képes vagyok érzékelni állapotom előnyét.
A Szent Bertalan éj, mint katasztrófa vonult be a történelembe. Azt gondolom, abban a pár órában nem volt kifizetődő hugenottának lenni. Mondják, a történelem nem ismétli önmagát. Hát lehet.
Bár a „Hosszú kések éjszakája”, ha eszembejut, nem vagyok biztos benne, hogy ez a feltételezés igaz. Ezek az irtogató kirohanások kardinális baromságok, amikről higgadtan nem is lehet szólni. Mert miről is van szó. Az értelmetlenül és gyorsan múló élet kiszínezéséről. Fontosnak kikiáltott, elvi meggyőződésektől átszőtt gyermekségek miatt elkezdenek vadul fontoskodni, a végén hinni kezdik, elhitetik másokkal is, és a leggusztustalanabb módon véghezvisznek olyan tetteket, amikről lehiggadásukat követően beismerik, nem volt semmi értelme.
Ezek, az egyház által megszentelt fegyverekkel mindent elkövetnek, amit Isten tilt, de nevében viszik véghez, ami különösen gusztustalan, mármint Istennel adoptáltatni saját ocsmányságunkat.
A hit különös dolog, van saját természetrajza. Minden ideológiához lehet hitet igazítani, mert anyaga valami gumi, elméletekre húzható, a tömegek számára érthető és emészthetővé válik, ami moralizálást nem igényel, sőt, mint végrehajtandó hőstett elismerendő.
A hőstett - mint cselekvés, a győztes számára az, a vesztes megítélésében tömeggyilkos tett. A hős kétarcúsága tény, minden hősnek kikiáltott személy esetleges. Életet elvenni nem kunszt, adni igen. Ezért jobb, ha egy hős mélyen hallgat.
Június 2. 11. óra.
Gondoltam rá, Júniusban fogok írni, mert ez a hónap, számomra a legelfogadhatóbb, jobban járok, ha mindig ebben a hónapban írom a naplót.
Én kizárólag egyhónapos naptáram szerint dolgozom. Sok téma jut eszembe - de nem írom őket le, mert így még véletlenül sem tudja meg senki, mikor- mire gondolok. Ebben a rosszindulatú világban ez nagyon okos
Ha fekszem az ágyamon, mindig megjelenik a szemközti falon egy fényes pont. amit merően nézek. Nem tudom honnan, de pontosan tudom, ez a pont mindig egy kicsit nagyobb. Ha elér egy bizonyos átmérőt, fel kell kelnem és be kell lépnem ebbe a fényes körbe- ami, gondolom, egy alagútféle lehet- és ebből a dimenzióból örökre távozom. A látványból tudom érzékelni időm múlását, mert az idő kitalációjából engem csak és kizárólag az én időm érdekel, mert más ideje a más dolga, miért én figyeljem.
Hát nincs igazam?
Sokat gondolok Algernonra a fehér egérre.
Milyen elképesztően okos lett fajtársaihoz képest, milyen nagyszerűen tündökölt, és belepusztult, igazán megrázott ennek a kedves állatkának a története, elhatároztam, nagyon oda fogok figyelni magamra, nehogy én is úgy végezzem, mint ő.
Bertának óriási szerencséje van, őt nem fenyegeti semmiféle veszély. Berta egész életében olyan buta volt, min egy kőszobor feneke, agyilag inkább egy egysejtűre - mint emberre- emlékeztet. Ha ez eszembejut, képes vagyok érzékelni állapotom előnyét.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése