Hómorzsák

jégkristályok kavarognak udvaromban
leszakadni készül a mindenség
összeáll hatalmas fagyos kupacokba
szürke felhőt forgat a messzeség
lassan elered a mennynek puha bolyha
odafent szöszmötölnek valamit
mint a gyapjú mikor öreg kéz sodorja
lazára hagyva hullatja szálait
virágaim fehér bilincsbe zárva
hómorzsákat koldul az erőtlen szél
jégbarázdán táncát veréb járja
boldog hisz övé lehet az egész tér
nincsen szebb csilingelőbb hangú madár
mindenki örül mikor ablakába száll